3. rész ~ Több múltbéli emlék

Először is köszönöm szépen a hozzászólásokat, jól estek!
Sajnálom,hogy nem tudtam hozni a következő részt.
Nem akartam/ akarok utánozni  senkit, ezt a részt is magamtól írtam,remélem ez kárpótol titeket, ha bármi gond adódik szóljatok Jó olvasást kívánok!!!!! 
 


                                                                        Órák elteltével...

Sikeresen megmenekültünk a paparazzik tömkelege elől, hála Louis kiemelkedően szuper vezetési képességeinek. 

Igaz, párszor majdnem felkenődtünk a kocsi oldalára,de végül is épp bőrrel, sértetlenül  megúsztuk a veszélyes kalandot. Egy lakatlan vidéken kötöttünk ki, ahol még a madár se jár.
 A rádiót bömböltetve száguldottunk az aszfalton.
  Remek hangulat áradt belőlünk, valóságosan tőlünk zengett a környék.

- Louis! Állj meg - kértem. 

- Miért? tudakolta meglepődve.

- Mintha benzinkút hirdetést láttam volna az út szélén. 

Mr. Répa sietősen hátratolatott, egészen a tábláig. Egyenként kiugrottunk a kocsiból s reménykedve futottunk az információval szolgáló építményhez. 

- Basszus! - bosszankodott útitársam. 

Teljes joggal, ugyanis ötven km - re található innen a legközelebbi benzinkút. Rendkívül csalódottak lettünk mind a ketten.Elszontyolodva kullogtunk vissza a kocsihoz, és ültünk bele. Fogytán az üzemanyag, viszont el kéne jutnunk a benzinkúthoz, hogy megvilágosodjon számunkra hol is vagyunk éppen. 

Valószínűleg a városon kívül furikázhatunk.

Bizonytalan ideig csavarogtunk. Míg Louis csöndesen a kormányt tekerte én a mobilommal bíbelődtem.

Hatszor szétszedtem,aztán újra összeraktam, de továbbra is rossz lett.Itt, az isten háta mögött még térerő sincs,nemhogy wi -fi. Nem is tudom egyáltalán mit is képzeltem.
- Ó - ó jajgatott majd a fejét a kormányra döntötte.
- Mi van ? néztem rá döbbenten
- Kifogyott a benzin a kocsiból ! - csóválta a fejét. - Azt hiszem kénytelenek leszünk stoppolni ! :)
Optimista nézeteimhez híven abban reménykedtem nem fogy el a hajtóerőnk.
- Azt már nem Ashley Weasley nem fog idegen járműbe szállni ! - mutattam saját magamra. Különben is, hinni a templomban az első sorban szoktak! :)
Szóval ... pattanj ! tapsoltam egyet.
- Mégis miért ? - kémlelt szemeivel tudatlanul, közben feje változatlanul a kormányon pihent.
 Mélyet sóhajtottam. Gondolatban tízig számoltam, hátha megnyugszom tőle, de nem ám az afféle terápiás
nekem sosem használ.
 - Louis, valahogy muszáj eljutnunk tankolni, mivel a teleportálás sajnos még nem megy úgyhogy valakinek tolnia kell ezt a roncsot, és te leszel az a valaki !- veregettem hátba.
 - Csináld te ! - hárította a nehéz fizikai munkát.
 - Elvileg te töltenéd be a férfi szerepét vagy nem? :)
 - Amúgy is csapnivaló sofőr vagy ! ... Na nyomás ! - lökdöstem ki a szabad ég alá.
 - Tiszteletet követelek ... Nem bízhatom rád Dominkát !
- Dominikát ? - tágultak ki szemeim.
 Jobb kezével a műszerfalat simogatta, másikkal a kormányt ölelgette.
- Oké,nem nem érdekelnek a részletek! - azzal kedvetlenül kitámasztottam útitársam feleségéből
 Ha a hulyeség fájna te már ordítanál.
Szitkozodva az ajto hátuljához billentem.
Összes  energiámat beletéve a kocsinak támaszkodtam s tolni kezdtem.
Habár kevés haszna  lett belőle, mindössze egy - két méterre kerültünk előrébb.
- Hát ez hihetetlen! - hagytam abba a próbálkozást.
  Ezt Louis is észrevette mert kidugta a fejét a lehúzott ablakon.
  - Nem bírod mi ? - jelent meg arcán egy óriási vigyor.
- Megütlek - fenyegettem mutatóujjamat felé szegezve.
  - Inkább segíts!  - jolvan jövök! - adta be a derekát.
  - Azért! mosolyogtam el
    Immár ketten álltunk neki kocsit tolni.
   Szerencsénkre az utat egyenesre építették, szóval nem kellett kanyarok, útkereszteződések próbáit is kiállni.
  Egyre közelebb volt a vége.
   Már a telefonjaink is lemerülőben voltak.


Egy kisebb falu szimuletje rajzolódott ki előttünk. Fáradtak voltunk,mind a ketten elterültünk a földön, partnerem pedig mellém feküdt.
 - Királyok vagyunk! - lihegte alig hallhatóan.
 Annyi erőm nem volt, hogy válaszoljak.
 A  kb. öt - hat méterre fekvő szántóföldet vettem figyelembe.
  A múlt hatalma alá vont. Kis kori emlékek törtek elő a fejemből, pontosan azok amikor tanyán laktunk, rengeteg állattal és magával a természettel körülvéve.
 Nyugodt, elragadt szépségű életünk volt akkoriban. Ám mindez elég hamar tovaszállt.
  Hiszen apa szilárd elhatározásra jutott jövőjét illetően.
  Ekkor döntött úgy hogy elvállalja a menedzseri állást.
    - Sétáljunk? -m tudakolta Louis.
  - Aha felkeltem hunyorogva.
  -  Sétálunk, sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk csücs! - énekeltük együtt, majd futva léptünk a veteményesre.
  Versenyt hirdettünk ki ki ér a madárijesztőhöz.
Sprinteléskor kibuktatott és így ő nyert.
- Héé! Csaltál! - kiabáltam.
 - Legszebb öröm a káröröm! - röhögött fülsüketítően.
   Eszeveszetten futottam neki, a földre lökve, majd gyengéden lábon rúgtam.
 - Szerintem ez viccesebb! - nevettem lassan tapogatva, ami már egy jó ideje nem akart megszünni,.
  - Igen? - pillantott fel rám lentről.
  - Igen! - nevettem megint.
  Váratlanul  lerántott a fűbe és ott csikizett. Csak akkor hagytam abba, mikor orrba vágtam.
   - Veszélyes vagy ! - simogatta fájó érzékszervét.
   - Nem mondtál újat! röhögtem.
   - Nagyon fáj? - érdeklődtem felőle.
   - Hát jah. - szomorkodott.
  Megpusziltam a nóziját, hogy ne legyen panasza.
  Nem olyan rossz ő, rendelkezik jó tulajdonságokkal is, csak most egyik sem rémlik.
  - Már jobb! örvendezett.
  - Menni kéne! váltottam témát.
    Lassan sötét lesz.
    Ilyenkor folyton félek. Nem tudom miért, de nagyon félek.
    Egy visszatérő álomkép kínzott néhány évvel ezelőttig.
    Egy férfi nagyon gonosz üvöltése emlékeztet rá.
    Haza szeretnék menni, a családomhoz.
   Ott nem lesz semmi bajod. Akaratom ellenére is közelebb mentem Louis - hoz.
   Gyomrom nagyon hangosan elkezdett korogni.
 - Éhes vagy ? - kíváncsiskodott az egyébként nyilvánvaló tényről.
 - Kicsit - . Nagyon! - vallottam be.
A One Direction legidősebb tagja. Körbenézett a területen.
 Én is ezt csináltam.
 - Csomó sárga foltot látok arra! - lökött fejével a távolba.
  Tekintetünk találkoztak.
 - Répa! ordítottuk kórusban aztán gyorsan szedtük lábainkat.
 Amint a finomságnál találtuk magunkat, rögtön falatozásba kezdtünk.


 Remélem tetszeni fog és elnézést kérek a helyesírási hibákért, de már fáradt vagyok és nem látom a betűket. :) És még valami komikat i kérnék szépen ha lehet itt 8 db - ot Thnx. És még egyszer jó szórakozást és olvasást kívánok :) Smileybogyó