Remélem
tetszeni fog! :)
8 komment után hozom a következő részt.
You're perfect to me...
8 komment után hozom a következő részt.
Időbeni Jó olvasást! Rainbowgirl*
You're perfect to me...
Nagyon rossz kórházban ébredni. Nem egyszer tapasztaltam. Mikor legutóbb kórházban ébredtem, sírtam is..kicsi voltam. Olyan 7 éves lehettem..megöleltem a betont. Ő nem szerette volna így meg is bántott..betörte a fejemet. Igazából az én hibám volt. Akkor és most annyi különbség volt hogy anyu hangjára keltem, most meg Harry-ére.
- Reggelt!
- Reggelt!
- Neked is! Mikor jöttél? - kérdeztem.
- Olyan fél órája. Most végeztem nem rég. Hosszú éjszaka volt. - hallottam a hangján hogy kivan.
- Most már aláírod a zárójelentésem? - kérdeztem.
- Igen. - állt fel.
- Köszi. Akkor felöltözök és mehetünk haza!
- Fél perc és jövök, elkérem a zárójelentésed. - mondta már az ajtóban.
- Olyan fél órája. Most végeztem nem rég. Hosszú éjszaka volt. - hallottam a hangján hogy kivan.
- Most már aláírod a zárójelentésem? - kérdeztem.
- Igen. - állt fel.
- Köszi. Akkor felöltözök és mehetünk haza!
- Fél perc és jövök, elkérem a zárójelentésed. - mondta már az ajtóban.
Harry kiment, én meg felkeltem. Harry hozott ruhát, így át tudtam öltözni. Gyorsan magamra kaptam mindent elraktam a telefonom, ami a kórházi ágy melletti kis asztalon volt.Cuccom nem volt amit haza kellett volna vinnem, így ezzel nem kellett vesződnöm. Kimentem a folyosóra és Harry-t kerestem. Nem találtam és nem tudtam merre menjek balra vagy jobbra. Úgy döntöttem leülök és megvárom a kórterem előtt. Úgy 5 percet ültem ott és nem bírtam már várni így eldöntöttem hogy megkeresem. Oda mentem ahova tegnap, ahol kikértem a zárójelentésem.
Hosszú volt a folyosó. Épp sétáltam mikor egy fura fazon jött velem szembe. Fura érzés fogott el, mikor a szemébe néztem, mintha ismertem volna már, de nem tudtam honnan. Aztán ez az érzés fúrni kezdte az oldalam, ő volt! Ő volt az ki rám támadott, nem ismertem, de az érzéseimben nem csalódok. Gyorsabban lépkedtem, Harryt kerestem, nem találtam, a sírás kerülgetett. Ez az érzés teljesen összezavart. Egyre gyorsabban lépkedtem, mikor valakibe beleütköztem.
- Mi a baj? - kérdezte Harry, mikor belerohantam és meglátta a rémült arcom.
- Menjünk innen, kérlek vigyél el. - öleltem meg Harryt, mellette biztonságban voltam.
- De miért mi történt? Jól vagy Annie? - aggódott.
- Majd a kocsiban elmondom csak menjünk.
- Rendben. - indultunk a kocsi felé.
Mikor beszálltam a kocsiba és Harry is beült mellém, kezdtem megnyugodni.
- Menjünk innen, kérlek vigyél el. - öleltem meg Harryt, mellette biztonságban voltam.
- De miért mi történt? Jól vagy Annie? - aggódott.
- Majd a kocsiban elmondom csak menjünk.
- Rendben. - indultunk a kocsi felé.
Mikor beszálltam a kocsiba és Harry is beült mellém, kezdtem megnyugodni.
- Jól vagy? - fogta meg a kezem Harry.
- Most már igen. - vettem egy nagy levegőt.
- Mi zaklatott fel ennyire? - simogatta a kezem.
- Mikor elmentél, kimentem a folyosóra, de nem találtalak, utánad mentem és szembejött velem valaki, nagyon fura érzés fogott el mikor a szemébe néztem annak a valakinek, az érzés amit éreztem olyan volt mintha ismerném, és akkor rádöbbentem hogy onnan ismerem hogy ő volt! Ő támadott meg.
- Most már igen. - vettem egy nagy levegőt.
- Mi zaklatott fel ennyire? - simogatta a kezem.
- Mikor elmentél, kimentem a folyosóra, de nem találtalak, utánad mentem és szembejött velem valaki, nagyon fura érzés fogott el mikor a szemébe néztem annak a valakinek, az érzés amit éreztem olyan volt mintha ismerném, és akkor rádöbbentem hogy onnan ismerem hogy ő volt! Ő támadott meg.
- Annie, ez csak egy megérzés. Lehet hogy csak a stressz miatt volt, erre ne alapozz.
- Tudom, de mégis..honnan jött az érzés hogy ismerem? Életemben nem láttam. - fogtam a fejem.
- Annie, tudod mikor elhívtalak fagyizni, azért tettem mert olyan érzés fogott el mintha ismernélek. Barátságos és kedves voltál, és az ilyen embereknek van valamiféle vonzásuk.
- Tudom, de mégis..honnan jött az érzés hogy ismerem? Életemben nem láttam. - fogtam a fejem.
- Annie, tudod mikor elhívtalak fagyizni, azért tettem mert olyan érzés fogott el mintha ismernélek. Barátságos és kedves voltál, és az ilyen embereknek van valamiféle vonzásuk.
Ez szép volt, erre nem tudtam reagálni, csak mosolyogtam.
- Igazad lehet. - ismertem be, de még mindig frusztrált hogy ki lehetett az az alak.
Harry hazavezetett, láttam rajta hogy fáradt, az éjszakai stúdiózás miatt.
- Fáradt vagy? - kérdeztem.
- Kicsit.
- Hazamegyünk feküdj le! - utasítottam.
- Rendben.
Hazaértünk. Kiszálltam és az ajtón egy cetli állt. Harry ment előre míg én kivettem a csomagtartóból a táskám. Harry elolvasta a levelet majd letépte az ajtóról, mintha ideges lenne.
- Mi az Harry? - kérdeztem miközben lecsuktam a csomagtartó tetőt.
- Semmi, csak Perrie és Zayn hagyták a levelet, hogy megetették Midnight-ot és Dodo-t. - mondta, de a hangjában idegesség volt. Nem akartam rákérdezni.
Bementünk a házba, jó érzés volt otthon lenni és nem a kórházba.
- Sokkal jobb itthon mint a kórházban. Remélem többet egyikünknek sem kell odamennie.
- Engem is zavart hogy kórházba kell járnom. - mondta Harry és a konyhába ment.
- Felmegyek kirakom a cuccaimat. - mondtam.
- Rendben.
Fel is mentem.
* Harry szemszöge*
Annienek igaza volt, akit a kórházban látott az lehet a tettes volt. A papírt mikor megláttam nem gondoltam arra hogy valami jó lesz, de mikor el is olvastam nagyon ideges lettem. Ha Annie nem lett volna ott lehet az ajtót ketté törtem volna. Felhívom Zayn-t, és megbeszélem a srácokkal hogy mi legyen.
- Kivel beszélsz? - kérdezte Annie, mikor látta hogy telefont tartok a fülemhez.
- Zaynt hívom, áthívom a srácokat, ők is örülnek hogy hazajöttél. -kicsit máshogy mondtam el.
- Ja oké. - mondta és kivett egy poharat a szekrényből és öntött magának vizet.
A srácok jönnek. Hamar elintéztem. Fél óra sem kellett nekik és már az ajtón dörömböltek.
- Hali! - nyitott ajtót Annie.
- Hogy vagy? - ölelték meg a srácok egyesével.
- Köszönöm jól, és Zayn köszi hogy megetetted a kutyákat.
- Ööö..Igen köszi! - bólintottam egy aprót Zaynnek hogy úgy volt és a papíron az állt.
- Ja igen, nincs mit! - vette.
Niallék értetlenül bámultak.
- Kértek valamit? - kérdezte Annie, különösen Nialltől.
- Nem köszi.
- Én igen. - mondta Niall.
Csoda lett volna ha nem kér semmit.
Annie kiment a konyhába én meg kaptam az alkalmon hogy beszámoljak a papírról.
- Haver, mi volt ez a megetettem a kutyákat. - nézett értetlenül Zayn.
- Csss! Elmondom de Annienek egy szót se.
- Oké.
- Itt van Niall. - jött Annie.
Majd később.
- Vizet adtál a kutyáknak Zayn. - el akartam küldeni Annie-t míg beszámolok a srácoknak.
- Azt nem .
- Akkor mindjárt jövök adok nekik. - Annie fogta magát és ki is ment.
Megvártam míg becsukódik az ajtó.
- A kórházból kijövet Annie nagyon megrémült, megkérdeztem miért és azt mondta hogy a kórház folyosóján szembe találkozott egy férfival és olyan érzése volt mintha ismerné és valahogy arra következtetett hogy ő támadta meg. Én nem hittem neki, a stresszre fogtam de mikor hazaértünk ezt a papírt találtam az ajtón ezzel a felirattal: " Tudom hogy megismertél a kórház folyosóján, láttam hogy megrémültél. Örülök hogy jobban vagy, remélem így is lesz. Vigyázz magadra! "
- Ez durva. Elmondtad neki? - kérdezte Liam.
- Nem. Nem akarom hogy azt érezze itthon sincs biztonságban, de nem hagyhatom itthon egyedül. - idegeskedtem.
- Akkor kell valaki aki figyeljen rá. - adta az ötletet Niall.
- De ki? - kérdezte Louis.
- Paul. - vágta rá Zayn.
- Tényleg. Holnap beszélek vele, de mi legyen a papírral? - mutattam a papírt.
- Vidd be a rendőrségre, úgyis megtetted a feljelentést nem? - Louis.
- Meg.
- Akkor vidd be mint bizonyíték és meséld el ezt nekik is.
- Az lesz. De kérlek ne szóljatok Annienek nem akarom hogy rettegjen. - kértem meg a srácok.
- Nem fogunk.
- Kösz.
Ezt megtárgyaltuk, és tudom holnap mit fogok tenni. Annie is bejött. Annie az albumról kérdezgetett minket mi meg válaszoltunk is és még énekeltünk is neki. Olyan boldog volt, nem akarom hogy egy ilyen fazon tönkretegye lelkileg és testileg is.
- Igazad lehet. - ismertem be, de még mindig frusztrált hogy ki lehetett az az alak.
Harry hazavezetett, láttam rajta hogy fáradt, az éjszakai stúdiózás miatt.
- Fáradt vagy? - kérdeztem.
- Kicsit.
- Hazamegyünk feküdj le! - utasítottam.
- Rendben.
Hazaértünk. Kiszálltam és az ajtón egy cetli állt. Harry ment előre míg én kivettem a csomagtartóból a táskám. Harry elolvasta a levelet majd letépte az ajtóról, mintha ideges lenne.
- Mi az Harry? - kérdeztem miközben lecsuktam a csomagtartó tetőt.
- Semmi, csak Perrie és Zayn hagyták a levelet, hogy megetették Midnight-ot és Dodo-t. - mondta, de a hangjában idegesség volt. Nem akartam rákérdezni.
Bementünk a házba, jó érzés volt otthon lenni és nem a kórházba.
- Sokkal jobb itthon mint a kórházban. Remélem többet egyikünknek sem kell odamennie.
- Engem is zavart hogy kórházba kell járnom. - mondta Harry és a konyhába ment.
- Felmegyek kirakom a cuccaimat. - mondtam.
- Rendben.
Fel is mentem.
* Harry szemszöge*
Annienek igaza volt, akit a kórházban látott az lehet a tettes volt. A papírt mikor megláttam nem gondoltam arra hogy valami jó lesz, de mikor el is olvastam nagyon ideges lettem. Ha Annie nem lett volna ott lehet az ajtót ketté törtem volna. Felhívom Zayn-t, és megbeszélem a srácokkal hogy mi legyen.
- Kivel beszélsz? - kérdezte Annie, mikor látta hogy telefont tartok a fülemhez.
- Zaynt hívom, áthívom a srácokat, ők is örülnek hogy hazajöttél. -kicsit máshogy mondtam el.
- Ja oké. - mondta és kivett egy poharat a szekrényből és öntött magának vizet.
A srácok jönnek. Hamar elintéztem. Fél óra sem kellett nekik és már az ajtón dörömböltek.
- Hali! - nyitott ajtót Annie.
- Hogy vagy? - ölelték meg a srácok egyesével.
- Köszönöm jól, és Zayn köszi hogy megetetted a kutyákat.
- Ööö..Igen köszi! - bólintottam egy aprót Zaynnek hogy úgy volt és a papíron az állt.
- Ja igen, nincs mit! - vette.
Niallék értetlenül bámultak.
- Kértek valamit? - kérdezte Annie, különösen Nialltől.
- Nem köszi.
- Én igen. - mondta Niall.
Csoda lett volna ha nem kér semmit.
Annie kiment a konyhába én meg kaptam az alkalmon hogy beszámoljak a papírról.
- Haver, mi volt ez a megetettem a kutyákat. - nézett értetlenül Zayn.
- Csss! Elmondom de Annienek egy szót se.
- Oké.
- Itt van Niall. - jött Annie.
Majd később.
- Vizet adtál a kutyáknak Zayn. - el akartam küldeni Annie-t míg beszámolok a srácoknak.
- Azt nem .
- Akkor mindjárt jövök adok nekik. - Annie fogta magát és ki is ment.
Megvártam míg becsukódik az ajtó.
- A kórházból kijövet Annie nagyon megrémült, megkérdeztem miért és azt mondta hogy a kórház folyosóján szembe találkozott egy férfival és olyan érzése volt mintha ismerné és valahogy arra következtetett hogy ő támadta meg. Én nem hittem neki, a stresszre fogtam de mikor hazaértünk ezt a papírt találtam az ajtón ezzel a felirattal: " Tudom hogy megismertél a kórház folyosóján, láttam hogy megrémültél. Örülök hogy jobban vagy, remélem így is lesz. Vigyázz magadra! "
- Ez durva. Elmondtad neki? - kérdezte Liam.
- Nem. Nem akarom hogy azt érezze itthon sincs biztonságban, de nem hagyhatom itthon egyedül. - idegeskedtem.
- Akkor kell valaki aki figyeljen rá. - adta az ötletet Niall.
- De ki? - kérdezte Louis.
- Paul. - vágta rá Zayn.
- Tényleg. Holnap beszélek vele, de mi legyen a papírral? - mutattam a papírt.
- Vidd be a rendőrségre, úgyis megtetted a feljelentést nem? - Louis.
- Meg.
- Akkor vidd be mint bizonyíték és meséld el ezt nekik is.
- Az lesz. De kérlek ne szóljatok Annienek nem akarom hogy rettegjen. - kértem meg a srácok.
- Nem fogunk.
- Kösz.
Ezt megtárgyaltuk, és tudom holnap mit fogok tenni. Annie is bejött. Annie az albumról kérdezgetett minket mi meg válaszoltunk is és még énekeltünk is neki. Olyan boldog volt, nem akarom hogy egy ilyen fazon tönkretegye lelkileg és testileg is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése