Ha valakinek tetszik a blog iratkozzon fel:3
Remélem ez a rész is tetszik majd. Jó olvasást estére xx.
Utáltam a reggeleket. Utáltam fel kelni. Egy újabb nap amikor Alexis hülyeségeit hallgatom..
Ahhoz képest hogy szellem és több mint százéves még mindig kamasz lelke van..
Mivel kamasz korában halt meg.. Nyíltan nem beszélt az esetről.
Egyedül annyit tudok 17 éves volt amikor meghalt.
Szóval kamasz lélek kamasz kinézet több mint száz év.. Furcsa.. Sosem mondta el mi történt pontosan..
De mindegy is. Régen érdekelt is volna. Ma már azt kívánom neki történne meg vele még egyszer.
És persze egy újabb nap amikor Alextől távol kell maradnom. Szívesen lennék vele. De úgy elég nehéz ha egy akaratos szellem minden lépésedet figyeli mert ő arról ábrándozik hogy azzal a fiúval egyszer valaha hátha..
Ami persze kizárt dolog! Már mint szerintem Alex nem egy szellemmel képzeli el a jövőjét.. Azt sem tudja hogy léteznek szellemek, mert lássuk be elég szürreális dolog..
Ezért is van az hogy senkinek nem merem elmondani.
Őrültnek hisznek. És az senkinek sem jó. Mert akkor le leszek szögezve addig a székhez míg nem mondom azt hogy 'nem létezik nem igaz túl vagyok mindenen'.
Tényleg..Nem is említettem. A tegnapi nap volt az utolsó pszichológusi látogatás. A nap hátra levő részében jó kedvem volt.
De térjünk vissza a reggelre. Ma töltöm itt az utolsó napomat. Mert újra haza megyek. Egy év után vissza megyek abba a házba ahol nem bírtam maradni.. Alex meglepődött de tudom hogy már rég szeretett volna vissza menni a vidékre. És már rég szerette volna megölelni az anyukáját..
Néha rossz látni hogy mindenki ölelgetni a másikat. Én meg csak Alexet tudnám. De még őt sem szabad..
Feljebb húztam a lábamat a széken. Kint ültem az erkélyen és a felkelő napot néztem.
Féltem vissza menni a házba. Mi van ha kiderül valami.. Amit nem tudok soha feldolgozni?
Lépteket hallottam. Valaki közeledett felém. De annyira nem érdekelt mondjuk..
-Ellie.. Ne menj vissza abba a házba..-ült le Alexis velem szembe a földre törökülésbe.
Hirtelen a vér is meghűlt bennem.. De össze szedtem magam. Csak arra gondoltam hogy felhúzzam az én biztonságot jelentő falaimat. Amin nem tud át törni.
-Ne menj vissza oda.. -folytatta. És egyszerre rájöttem: Figyelem elterelés ként csinálja.
Mikor jön már rá. Sosem fogom neki megengedni hogy teljes egészébe olvasson a fejembe?
Éreztem ahogyan külső falaimnak téglái megremegnek. Éreztem ahogyan a falam körül sétálgat és réseket keresget.
-Ne is próbálkozz!-szóltam rá. Mindkét dologra értettem. És ezt ő is nagyon jól tudja.
Azt hiszi lebeszél arról hogy rá jöjjek mi folyik itt? Nem fog.. Most már ő ment túl messzire.
Ráfogok jönni mi folyik ebbe az őrült világba.
-Én figyelmeztettelek! Ha nem akarod hogy a világod a feje tetejére álljon ne menj oda!-mondta szigorral teli hangjával. Majd felállt és elsétált.
-Ennél jobban már nem fordulhat fel!-szóltam utána. Még hogy ő figyelmeztet engem.. Ránéztem az órámra.. 'Idő van'-gondoltam magamban. Leszálltam a székről és be sétáltam. Bezártam az erkély ajtót majd a fürdőszobám felé vettem az irányt. 'Gyorsan fogat mosok és már mehetek is dolgozni'-motyogtam magamban.
A lépcsőn futottam lefele és felkaptam útközben a táskámat. Kiléptem a nyüzsgéssel teli utcára, az ajtót pedig kulcsra bezártam. Lelépkedtem a kinti kicsi lépcső fokokon. Oda intettem a szomszédnak és elfordultam.
Nyugalommal sétáltam az utcán. Amíg Alex nem csapódott mellém..
-Te már eleve dilis vagy! Te tényleg vissza mész! Te tényleg egy olyan sors után kutakodsz amitől Én óvlak.-Mondta. Felháborodást és sértettséget lehetett ki venni a hangjából. A szememet forgattam meg. Hogy lehet valaki ilyen? Nem is tesz értem semmit. Csak ellenem!..
-Ellie. Ugyan már. Tudom most arra gondolsz hogy ellened vagyok. Nos részben igen mivel ez az egyik dolgom. Más részt viszont tévedsz. Hidd el. Ha itt maradsz jobban jársz. Nem akarod megtudni mi vár rád..-Ténylegesen kezd elegem lenni. De az a baj még is csak utcán vagyok.. Ha elkezdek a semmibe beszélni hülyének néznek. Viszont így meg felidegesít. Tudja hogy úgy sem beszélhet le róla. Oda megyek és kész!
Persze féltem attól hogy valami olyan derül ki ami megváltoztat mindent.. Mindig is éreztem mondjuk hogy kicsit más vagyok mint a többiek. Mondjuk talál azért mert egy szellemet láttam, beszéltem vele.
Úgy éreztem hogy ha kiderülne valami lehet meg sem lepődnék. Sőt. Lehet jó is lenne. De... Azért ismerem már Alex - et. Nem volt mindig ilyen. A hangjából tényleg ki hallottam egy kis aggodalmat. De nem érdekelt.
Oda értem a kávézóhoz. Megálltam előtte. Körbe néztem senki sem látott.
Suttogva megszólaltam.
-Felesleges győzködni. Nem tartasz vissza...-fordultam volna el de egyből vissza is néztem- Akarsz még valamit?
Ő a fejét rázta majd szétfoszlott. Oké. Akkor már csak délután találkozok vele. Nyugtáztam magamban.
Beléptem a kávézóba és a kis csengő az ajtó felett csilingelni kezdett. Határozottan mentem a pult mögé.
A személyzeti öltözőben lepakoltam a cuccom és felvettem a pólóm. Egyszerű kis szlogen volt rá írva..
'Minden nap egy kávé mosolyt csal az arcodra!'.
-Na.. Mit beszéltél vele? Már mint láttam hogy reggel dumáltál vele az ajtóban..-ült le mellém Linda. Már a munka idő végén jártunk. És volt egy kis időnk beszélni.
-Ahj. Csak arról akart le beszélni hogy ne menjek vissza mert nekem rossz lesz és a többi..-magyaráztam Lindának.
-Mióta érdekli őt mi jó és mi rossz neked?-kérdezte csodálkozva. Tényleg.. Mióta érdekli ha rossz történik velem? Már nem vagyok nyolc éves.. Már kicsit untam ezt a témát. De nem szóltam érte. Hiszen ez az utolsó alkalom hogy bárkivel is megtudjam beszélni ezt.
-Fogalmam sincsen. De tudod min gondolkodtam?-kezdtem neki kicsit jobb kedvel-Ez a hely olyan mintha valami féle bűbáj lenne rajta. És ezért nem tud bejönni Alex. Vagy ezért nem jön be.-mondtam kissé kuncogva.-Persze. Ez lehetetlen. Varászlat nincsen..-legyintettem. Linda még is elsápadt. Egészen pár másodpercre. Meg volt lepődve. Aztán erőltetetten elkezdett vihogni mint akinek nincs ki a négy kereke és azt mondta: 'Pillanat'.. Mi ütött ebbe is? Már lassan kezdem úgy érezni mindenki többet tud mint én. De nem is foglalkoztam vele.
Vissza mentem az öltözőmbe és átvettem ismét a felsőmet.
-Na! El akarok köszönni! De úgy nehéz lesz ha nem jöttök ide!-kiáltottam oda nekik.
Linda és John elő sétáltak.
-Ugye tudod ha egyszer meg gondolod magad és vissza jössz. Ez az állás neked bármikor megkapható?-mondta John mosolyogva. Én bólintottam. Majd megöleltem. Oda fordultam Lindához.
-Hallod..-kezdett bele de el is hallgatott.. Majd újra neki kezdett.-Hallod, én nem gondoltam volna hogy ilyen rossz lesz.. Már mint elbúcsúzni. Most kivel fogok egy szellemről dumálni?-kérdezte kicsit élénkebb hangsúllyal.
-Fogalmam sincsen. Na gyere ide!-mondtam majd őt is megöleltem. 'A legjobb barátodat itt hagyod azért hogy te rájöjj mi zajlik körülötted.. Önző vagy Ellie Roosevelt!'-gondoltam magamban..
A kis csengő ismét csilingelt én pedig haza fele tartottam. Izgultam. Egy éve már hogy otthagytam azt a hatalmas házat.. Aminek csak a felét jártam még be. Egyik fele tiltott terület volt. Sosem értettem miért.
Halvány emlékeim vannak arról hogy egy ajtó le is volt lakatolva lánccal.
De amikor ilyenre emlékszem. Kicsit megfájdul a fejem. Mintha 'túl mélyen lenne az emlék'.
-Alex! Itthon vagyok. Mindent bepakoltál?-kiáltottam oda kérdőn.
Ő mosolyogva előjött és bólogatott.
-Mindent. Készen állok!-viccelődött és megállt tisztelgésben mint a katonák. Én elnevettem magam.-A költöztetők mindent bepakoltak. Nekünk már csak annyi a dolgunk hogy kényelmesen kocsikázunk egyet.-folytatta.
Csak..annyi..a..dolgunk.. Aha. Már akinek. Szegény még csak nem is sejtette miért rángattam oda.
Féltem. Rettentően féltem. Tudtam valami úgy is közbe jön.
És magától az igazságtól féltem.. Hiszem.. Nem fáj jobban semmi más mint az igazság..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése