Translate

2013. december 15., vasárnap

20. rész - Fogd be és csókolj meg !

Sziasztok meghoztam a következő részt, kommenteljetek...
 hétfőn talán lesz  új rész utána sajna nem tudom mikor mert dolgom lesz... de majd hétfőn bővebben írok erről. puszii


Reggel izgatottan keltem fel, reméltem tényleg eltudja Louis felejteni ezt a kis kalamajkát köztünk.

 Talán Ő az a fiú akit eddig kerestem, eddig minden srác átejtett de nagyon. Nem is tudtam megbízni senkiben, de jött Louis aki az egész személyiségével megfogott. A tulajdonságai ami kevés emberben van meg egyszerre, szórakoztató, kedves, érzékeny, törődő, és nem utolsó sorban szereti a répát amit én is nagyon imádok. Annyi közös tulajdonságunk van, érzem, hogy Ő a másik felem. Ráadásul azok a szemek, ha csak egy pillanatra rám tekint azokkal a gyönyörű tengerkék szemivel elájulok, olyan mintha olvasna bennem. A mai randinknak tökéletesre kell sikerülnie, és ezért mindent meg is fogok tenni.

Mila még aludt, szegény nagyon ki van, pontosan nem tudom, hogy Harry vagy Niall miatt, mert nem nagyon beszéltünk róluk az elmúlt hetekben. De én úgy gondolom Harryt szereti, ha esetleg össze is jönne Niallal aki tényleg egy rendes fiú, csak a felejtés miatt. De bízom benne, hogy körülötte is helyre állnak a dolgok, talán be kéne segítenem neki, Niallal fogok beszélni ő sokkal szimpatikusabb nekem mint az a kócos sérójú Harry, ráadásul velem mindig olyan undok. Talán még bele is szerethet Niallba, semmi sem lehetetlen.

Előkotortam a telefonomat és pötyögni kezdtem egy SMS-t Louisnak.
"Ma egy randi velem? Nem ér nemet mondani. :) A"

A választ perceken belül megkaptam, a pittyegésre Mila is felkelt és kómás fejjel tekintett rám. 

- Már korán reggel telefonozol? Te függő - fordult a másik oldalára.

- Hallgasd mit írt Louis "Persze benne vagyok a randiban, 2 körül érted megyek" Ez csodálatos nem? - és ugrálni kezdtem Mila ágyán.

- Ne már, álmos vagyok - szólt álmosan.

- Kelj fel, ne lustálkodj, gyere reggelizzünk meg és csináld meg a hajam.

Nagy unszolásomra Mila végre óhajtott felkelni, kajáltunk lefürödtem majd kivasaltam sötét vörös loknimat. 

- Mit vegyek fel? - nyaggattam fáradt barátnőmet.

- Vedd fel azt a sötét lila tunika felsődet és egy cicanadrágot, és azt az új csizmádat amit a héten vettél. Szerintem remekül nézne ki.

- Jó ötlet, köszi - és izgatottságomban agyon puszilgattam.

- Ne nyálazz! - vigyorgott.

A percek olyan lassan teltek, azt hittem soha nem jön el a két óra, az izgatottságom egyre nőtt és nőtt. Még egyszer sem randiztam Louis-val talán ezért, és féltem az egész helyzettől, nem akartam újra eltaszítani magamtól. Végre egy duda szó hallatszott az utcáról.

- Sok sikert - segítette fel Mila a kabátom.

 Egy félénk mosollyal léptem ki az ajtón, Louis már az autójának dőlve várt rám, mikor odaértem végigmért, és egy gyengéd puszit nyomott az arcomra, aminek hatására kicsit elpirultam.

Kinyitotta nekem az ajtót, nagyon illedelmes volt ami nagyon imponált nekem. Nem tudtam hova megyünk ezért indulás után faggatni kezdtem.

- Hova is megyünk pontosan, mert azt nem beszéltük meg.

- Majd meglátod - rám pillantott igéző szemeivel és elővillantotta hófehér fogait.

Azt hittem ott helyben elalélok, egy fiú sem volt rám ilyen hatással, csak egy pillantás és végem, ő ezt is eltudta érni, ezért is gondolom azt, hogy nekünk közös a sorsunk. Én nem lehetek másé, és ő sem. 

Egy gyors SMS-t írtam Niallnak, hogy szabad a pálya, Mila egyedül van otthon.

Fél óra múlva megálltunk egy nagy épület előtt, mivel alig egy hónapja élek itt nem tudtam egy épületről sem, hogy mi micsoda. De amint Louis kinyitotta nekem az ajtót és kiszálltam, elolvastam a díszes táblára írtakat.

- Egy moziba hoztál? - kérdeztem meglepve.

- Igen, baj? 

- Nem dehogy is, csak nem félsz, hogy a sok rajongó meglát minket itt? És ami azt illeti nem akarom, hogy megkövezzenek, tudod... a video miatt.

- Jaj Anna ne aggódj, majd meglátod mit terveztem.

Ujjainkat összefonva indultunk a hatalmas épületbe. Már akkor is fura volt, hogy egy emberrel sem találkoztunk mikor megálltunk itt,  de még bent sem jött velünk szembe senki.

- Louis ez biztos egy mozi? Hol vannak az emberek?

- Ez a mozi bezárt egy hónapja, csak ketten vagyunk itt és a film levetítő.

- Te aztán elterveztél mindent, de pár óra alatt, hogy tudtad ezt összehozni?- néztem rá elismerően.

- Kapcsolatok - mosolygott büszkén.

Pár perc séta után beléptünk egy sötét helyiségbe, a velünk szembe lévő falon egy óriási vászon terült el. Voltam már moziban, de Magyarországon ekkorával még nem találkoztam. A lépcsőket égő sorok világították meg. Felsétáltunk a legfelső székekhez, Louis előre engedett és helyet foglaltunk középen.

Kabátjainkat a mellettünk lévő székekre dobtuk, ekkor Louis újra felállt és az előttünk lévő sorból felhozott 2 nagy üdítőt és popcornt.

- Te tényleg mindenre gondoltál - és kezembe nyomta az üdítőt.

- Meg kell adni a módját az első randinak nem?

Közelebb hajolt hozzám és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Annyi ideje vártam újra erre a pillanatra, de ez most annyira más volt, nem a szenvedélyes vad csók. Csak egy leheletnyi érintés a vékony bőrön. Az egész testem libabőrös lett, gyomrom pillangói szabadulást követeltek. 

Louis az apró csók után intett egyet a film kezelőjének és egymás kezét fogva néztük a filmet. 

Egy régebbi filmet néztünk meg a címe Ház a tónál, a szerelmesek a végén kapják csak meg egymást, nekik az idő volt az ellenségük. A film végén egy két könnycseppet is elmorzsoltam, de csak észrevétlenül, senki előtt nem szeretek sírni. Ebből nem adtam alább soha.

A film után Louis  a szemembe nézett de nem szólalt meg, csak bámult gyönyörű szemivel. Meg kellett törnöm a csendet, most kell neki elmondanom mit érzek.

- Louis én annyira sajnálom azt a videos dolgot, ha tehetném visszapörgetném az időt és még a gondolatát is kiirtanám a fejemből. Meg tudsz nekem bocsátani?

- Már rég elfelejtettem - mosolygott újra.

- Én Én annyira örü...
- Cssss - puha ujjait ajkaimra helyezte, ezzel jelezve, hogy eleget fecsegtem.

Az ölébe ültetett és a lágy puszi helyett vad csókot nyomott forró ajkaimra. Az egész film alatt erre a pillanatra vártam, erre az érzésre, a bizsergésre ami végig járja testem minden egyes zugát hacsak hozzám ér. Erős karjaival magához szorított, szinte éreztem szíve dobbanásait. Ha az enyémet érezte nagy kalapács ütéseknek megfelelő dörömbölést érezne, annyira kívántam Őt.

Csókunk hosszú volt és szenvedélyes, az üres mozi teremben néha előtörő nyögéseim visszhangoztak. Éreztem, hogy Louist ez nem hagyja hidegen és vadul a tunikámtól akart megszabadítani.

- Louis, megláthatnak - suttogtam a fülébe.

- Dehogy is, mondtam Peternek, ha elindította a filmet nyugodtan menjen haza, a kulcsot a bejárati szőnyeg alá rakta, ne aggódj egyedül vagyunk - és vadul szívni kezdte a nyakam.

Az, hogy ketten vagyunk az egész épületben teljesen lázba hozott és nyögéseimet már nem fogtam vissza. Újra érezni akartam puha ajkait, kezeim közé fogtam arcát, ő mohón csókolni akart, de én erősen tartottam Őt, húzni akartam az időt, amilyen lassan csak tudtam úgy közeledtem kipirosodott ajkai felé. Mikor összeért, az én vágyaim is újra előtörtek. A két nyelv vad táncot járt, kezeink mohón simogatták egymás testét. Louist könnyedén megszabadítottam lenge polójától. Meztelen felsőteste láttán és sem akartam húzni az időt és levetettem a közöttünk álló darabot. A melltartómtól pillanatokon belül megszabadultam Louis segítségével. A két mellkas erőteljesen egymásnak esett, ahogy ajkunk is ismét.
Az adrenalin az egész testem átjárta, a boldogság hormonjaim talán megduplázódtak ezekben a pillanatokban. De a legjobban a Louis iránt érzett szerelmem erősödött. Teljesen biztos voltam benne hogy nekem ő kell, csak is Ő. 

Milla szemszöge

Miután Annáék elmentek unottan vettem a kezembe a laptopomat, de semmi nem tudott lekötni, gondoltam alszok egyet, mostanában olyan fáradt vagyok, hátha jobb lesz egy kicsit ha pihenek.

Éppen betakargattam magam mikor megszólalt a csengő. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lebaktattam a lépcsőn, nagyon fontos lehetett annak a valakinek aki az ajtó előtt állt mert ujjai rátapadtak a csengőre.

- Nyitom már, nem kell csengetni! - kiáltottam leérve a lépcsőn.
Idegesen nyitottam ki az ajtót, de egyből elszállt ez az érzés meglátva őt egy hatalmas rózsacsokorral a kezében...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése