Translate

2013. március 15., péntek

8. rész - A hívás

    Hali skacok! Először is nagyon - nagyon szeretném megköszönni a 424 megtekintést 
    El sem tudjátok képzelni mennyire jó érzés ezt a számot kimondani, nagyon örülök neki és nektek is hogy     
    ennyien olvassátok és olvasni fogjátok a blogomat. Blog írásban nem lesz hiányotok minden hétvégén, 
    ha időm engedi akkor fogom hozni a részeket! 


   Justin szemszöge*
     
  Mikor odaértünk Carly - ékhez  csak az apja volt 
  otthon.Ő nyitott ajtót. Mikor megtudta hogy Carly 
  eltűnt, engem kezdett el hibáztatni és megint 
  megakart ütni,de Emma elé állt.
  - Mr. Taylor! - mondta Emma, - Kérem hagyja abba! 
  - Emma te csak maradj ki ebből! - kiáltotta.- Ez a 
    szemétláda tehet róla, hogy Carly eltűnt! 
  - Dehogy is! - kiáltottam, és hátrébb léptem.Nem 
     nagyon akartam Mr. Taylorral bunyózni.
  - Kérem! - mondta Emma és szinte már sírt, de nem
    tudom igazán mitől.- Beszéljük meg! 
  - Jól van! - mondta Mr. Taylor és leültünk a konyhába.A 
    biztonság kedvéért szembeültem vele.Egyszer csak 
    Carly öccse Harry lépett be a konyhába. 
 - Itt meg mi folyik? - kérdezte és ránk nézett. 
 - Carly eltűnt! - mondta az apja. Harry rám nézett és 
   elkezdett ordibálni.
 - TE SZEMÉT ÁLLAT! MI A FRANCOT CSINÁLTÁL A 
   TESÓMMAL????!!!
 - Nyugi Harry! - állt fel Emma, odament hozzá és 
   megölelte.Nem ellenkezett, meg is értettem. Mind
   nagyon aggódtunk már Carly miatt.
 - Ha bármi baja történik, esküszöm megölöm magam! - 
   mondtam és végigcsordult egy könnycsepp a 
  szememen.Egyszer csak megcsörrent a telefonom. 
  Ránéztem a kijelzőre: Carly állt rajta. Gyorsan 
  felvettem. 
- Carly? - kérdeztem. Mindenki megállt a szobában és 
  csak rám figyeltrk.
- Szia Justin! - hallottam kedvesem hangját. 
- Hol vagy? 
- Fogalmam sincs.- mondta.
- Nézd nyugodj meg,megtalálunk és semmi baj nem 
  lesz! - mondtam.Örültem, hogy hallhattam a
  hangját, de egyben megrémített.
- Justin, én teljesen nyugodt vagyok! - mondta és
  hallottam, hogy elmosolyodik.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem döbbenten.
- Nézd, ez bonyolult... mondta kicsit zavartan. Egyszer csak
   hallottam, mintha valaki a háttérben kinyitotta volna az ajtót.
- Figyelj amint tudlak, újra hívlak!
  Nagyon szeretlek! Justin hiányzol!
- Carly! - mondtam. De letette és nem hallottam a
  hangját.

   Carly szemszöge*
   Felhívtam Justin - t. Idegesnek tűnt, ezért próbáltam
   nyugtatni, meg minden de amint hallottam nem
   nagy sikerrel.Aggódott értem, tudtam éreztem. Éppen
   a beszélgetés közepén tartottunk, mikor
   hallottam hogy valaki piszkálja a zárat. Dave volt az,
   visszajött. Elköszöntem Justin - tól, leraktam a
   telefont egy kis polcra és gyorsan befeküdtem az
   ágyba alvást színlelve,Dave odajött az ágyhoz.
   - Hé, Carly alszol? - kérdezte és megsimogatta az arcomat.
     Nem mozdultam, csak egy picit jobban magamra
     húztam a takarót, jelezve, hogy hagyjon aludni.
   - Rendben van,- mondta mosolyogva, és befeküdt
      mellém az ágyba. Háttal volt nekem. Betartotta
     az ígéretét és nem mászott rám vagy hasonlók.Kezdem
     megkedvelni.


       Justin szemszöge*


















- Letette ... - mondtam ás kicsordult egy újabb
    könnycsepp a szememből.
  - Mi történt? - kérdezte Emma és odalépett hozzám. - Mit
    mondott?
    Ránéztem Mr. Taylorra, és Harry - re, ők is engem
    figyeltek.
 - Azt mondta, hogy nem tudja, hogy hol van, de
   nyugodt - mondtam és nagyon fájtak a szavak.
  Fájtak, hogy még azt sem mondta hogy hiányzunk
  neki, de öröm volt hallani a hangját.




2 megjegyzés: