8. rész - A hívás

    Hali skacok! Először is nagyon - nagyon szeretném megköszönni a 424 megtekintést 

    El sem tudjátok képzelni mennyire jó érzés ezt a számot kimondani, nagyon örülök neki és nektek is hogy     

    ennyien olvassátok és olvasni fogjátok a blogomat. Blog írásban nem lesz hiányotok minden hétvégén, 

    ha időm engedi akkor fogom hozni a részeket! 

   Justin szemszöge*

     

  Mikor odaértünk Carly - ékhez  csak az apja volt 

  otthon.Ő nyitott ajtót. Mikor megtudta hogy Carly 

  eltűnt, engem kezdett el hibáztatni és megint 

  megakart ütni,de Emma elé állt.

  - Mr. Taylor! - mondta Emma, - Kérem hagyja abba! 

  - Emma te csak maradj ki ebből! - kiáltotta.- Ez a 

    szemétláda tehet róla, hogy Carly eltűnt! 

  - Dehogy is! - kiáltottam, és hátrébb léptem.Nem 

     nagyon akartam Mr. Taylorral bunyózni.

  - Kérem! - mondta Emma és szinte már sírt, de nem

    tudom igazán mitől.- Beszéljük meg! 

  - Jól van! - mondta Mr. Taylor és leültünk a konyhába.A 

    biztonság kedvéért szembeültem vele.Egyszer csak 

    Carly öccse Harry lépett be a konyhába. 

 - Itt meg mi folyik? - kérdezte és ránk nézett. 

 - Carly eltűnt! - mondta az apja. Harry rám nézett és 

   elkezdett ordibálni.

 - TE SZEMÉT ÁLLAT! MI A FRANCOT CSINÁLTÁL A 

   TESÓMMAL????!!!

 - Nyugi Harry! - állt fel Emma, odament hozzá és 

   megölelte.Nem ellenkezett, meg is értettem. Mind

   nagyon aggódtunk már Carly miatt.

 - Ha bármi baja történik, esküszöm megölöm magam! - 

   mondtam és végigcsordult egy könnycsepp a 

  szememen.Egyszer csak megcsörrent a telefonom. 

  Ránéztem a kijelzőre: Carly állt rajta. Gyorsan 

  felvettem. 

- Carly? - kérdeztem. Mindenki megállt a szobában és 

  csak rám figyeltrk.

- Szia Justin! - hallottam kedvesem hangját. 

- Hol vagy? 

- Fogalmam sincs.- mondta.

- Nézd nyugodj meg,megtalálunk és semmi baj nem 

  lesz! - mondtam.Örültem, hogy hallhattam a
  hangját, de egyben megrémített.
- Justin, én teljesen nyugodt vagyok! - mondta és
  hallottam, hogy elmosolyodik.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem döbbenten.
- Nézd, ez bonyolult... mondta kicsit zavartan. Egyszer csak
   hallottam, mintha valaki a háttérben kinyitotta volna az ajtót.
- Figyelj amint tudlak, újra hívlak!
  Nagyon szeretlek! Justin hiányzol!
- Carly! - mondtam. De letette és nem hallottam a
  hangját.

   Carly szemszöge*

   Felhívtam Justin - t. Idegesnek tűnt, ezért próbáltam
   nyugtatni, meg minden de amint hallottam nem
   nagy sikerrel.Aggódott értem, tudtam éreztem. Éppen
   a beszélgetés közepén tartottunk, mikor
   hallottam hogy valaki piszkálja a zárat. Dave volt az,
   visszajött. Elköszöntem Justin - tól, leraktam a
   telefont egy kis polcra és gyorsan befeküdtem az
   ágyba alvást színlelve,Dave odajött az ágyhoz.
   - Hé, Carly alszol? - kérdezte és megsimogatta az arcomat.
     Nem mozdultam, csak egy picit jobban magamra
     húztam a takarót, jelezve, hogy hagyjon aludni.
   - Rendben van,- mondta mosolyogva, és befeküdt
      mellém az ágyba. Háttal volt nekem. Betartotta
     az ígéretét és nem mászott rám vagy hasonlók.Kezdem
     megkedvelni.

       Justin szemszöge*

- Letette ... - mondtam ás kicsordult egy újabb
    könnycsepp a szememből.
  - Mi történt? - kérdezte Emma és odalépett hozzám. - Mit
    mondott?
    Ránéztem Mr. Taylorra, és Harry - re, ők is engem
    figyeltek.
 - Azt mondta, hogy nem tudja, hogy hol van, de
   nyugodt - mondtam és nagyon fájtak a szavak.
  Fájtak, hogy még azt sem mondta hogy hiányzunk

  neki, de öröm volt hallani a hangját.