11. rész - Hol van Niall ?!

    Sziasztok, először is nagyon sajnálom hogy nem hoztam részeket nektek, de ha már a részeknél 
     tartunk úgy gondolom hogy nem lenne baj hogyha 2 részt hagynák ki.  De ne aggódjatok mert 
     itt van egy új rész! Úgyhogy nem is ragoznám tovább :) A másik részt majd ez a rész után tudom hozni.      
                                                                                                   Jó olvasást kívánok nektek! :)                      
                                                                                                            *Smileybogyo*
  
         "Never give up on someone you 
           truly love".
  
     

   - Még lélegzik! - fújtam ki a levegőt. Boldogabb voltam, de rémült.
     Tényleg nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam "újjáéleszteni"
      embert.
      Tud valamelyikőtök lélegeztetni? - kérdeztem, de senki nem
      válaszolt, mindenki nézett tovább maga elé, nem tudta mit
      tegyen. Mivel én nem tudtam lélegeztetni, és semmilyen élet -
      mentő dolgot nem tudtam, így
      csak várni tudtunk.
      2 perc elteltével megérkezett Liam, Dani és 3 vizimentő.
      Alrébb löktek minket, majd Eleanor - t vették szemügyre.Megmérték
      a pulzusát, majd az egyik pasi lélegeztetni kezdte.
   

" Jessie szemszöge ": 

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mi történt. 

Eleanor csak feküdt a földön, körülötte 3 mentős, és lélegeztették. Nem... Nem 

tudtam 

felfogni. Csak sírtam Harry karjai között, és néztem, hogy mit 

Csinálnak a lánnyal .

A többiek is így voltak. Niall haját borzolva sírt, Dani és Liam 

egymást átölelve sírtak, Zayn ült a földön, és maga elé 

meredve folytak a könnyei az arcán. Louis - ról meg nem is beszéljünk.

Ő volt a legrosszabbul. 

Tőlünk pár méterrel állt, és tenyerébe temette arcát.  

Ő viselte a  legrosszabbul.Mi itt sajnáljuk magunkat,de közben meg Lou...

- Mindjárt jövök.- törölte le Harry az arcáról a könnyeit, 

   sóhajtott egyet, majd azzal a piros szemeivel felállt a földről, és Tommo 

   felé kezdett sétálni.

                

1 óra telt el a baleset óta. Eleanor felébredt, de nem mehettünk
oda hozzá, a mentősök elvitték őt a kórházba, úgyhogy mi is
hívtuk Tom - ot, és bementünk a kórházba Elhez. Éppen a vizsgáló előtt
űltünk, és várakoztunk, mikor Eleanor - t pillantottuk meg előttünk
az ajtóban.
 - Eleanor! - állt fel hirtelen Louis, odasietett barátnőjéhez és
    szorosan átölelte.

*Louis szemszöge*
Amint Eleanor kijött a vizsgálóból, felálltam odamentem hozzá
és karjaim közé vettem őt. Hibásnak éreztem magam. Úgy
éreztem miattam történt minden.Ha nincsenek a vízimentők,
akkor...  bele sem merek gondolni. Szóval, csak öleltem El -t,
és nem engedtem el. Nem
akartam elengedni, de végül elengedtem, és tovább léptem
tőle hogy szemeibe tudjak nézni.

- Szörnyen sajnálom. - sóhajtottam. Már itt éreztem, hogy könnyek
   gyűlnek a szemeimben, de próbáltam visszatartani őket. -
   Ha én nem találtam volna ki ezt a hülyeséget, nem történt
   volna meg ilyesmi.

Nagyon sajnálom. Kérlek bocsáss meg. - léptem kicsivel közelebb,
és megfogtam kezeit.
- Fejezd be! Oké! Nem a te hibád. És Harry, - nézett mögém-
  nem is a te hibád.Senkié sem. Baleset volt. Megtörtént.
 Amúgy sem történt komolyabb bajom.
 - De történhetett volna. - suttogtam, és a földet kezdtem el
   nézni.
 - De nem történt! És ez a lényeg. Hallod ? - vette ki jobb
    kezét szorításomból, és az arcomhoz nyúlt. Felnéztem,
    szemeibe. Mosolygott, ami
    én arcomra is mosolyt csalt.
  - Tényleg nagyon sajnálom.!
  - Semmi baj! Nem tehetsz róla. - engedte el a másik kezemet is
    közelebb lépett, és megölelt. Egy puszit nyomtam a fejére, a
    srácok felé fordultunk,
    majd mosolyogva elhagytuk a kórházat.



  Miközben az autóban ültünk, és Tom vezetett, éppen azt
  tárgyaltuk meg,
  hogy mit csináljunk majd a szállodában. De amint a hotel
  elé értünk, nagyon meglepődtünk. Rengeteg ember állt,
  sikítozott a szálloda előtt.
  Nem tudtunk leparkolni, nem tudtunk kiszállni. De érdekes
  volt. Nem vettek észre minket. Vagyis az autót.
- Ez fura.. Már nem mintha örülnék, hogy nem támadnak.
  le, de akkor is... mi történt?  - bámult ki az ablakon Liam.
- Az, hogy nagy a képed, te gyökér. - forgatta meg a szemeit
  Harry, majd ismét neki nyomult az ablaknak, és nézett kifelé.
  Egy nagy vigyorral jutalmaztam meg azt  a szóváltást,
  majd előremásztam Tom - hoz, hogy
  megtudakoljak valamit.
- Tom te nem tudsz valamit?
- Nem igazán. De nem tudok leparkolni, hátra kéne menni
  hogy letegyem a kocsit.. - fordult felém, majd vissza előre, és ismét elindította a kocsit.
- Oké, én kiszállok, megnézem mi ez itt. - szólalt fel hirtelen Niall, kinyitotta az ajtót, és kimászott a kocsiból.
- Niall!! - kiabált utána Jessie, de Tom már elindult, így az autó nyitott ajtóval gurult előre, Niallt ott hagyva.

^^Jessie szemszöge^^:
Mindenki kétségbe volt esve, de csak Harry volt az, aki cselekedni tudott. Ismét.
- Tom! Állj már meg! Nialler kiszállt! - kiabált előre Tomnak, aki rögtön lefékezett, és visszatolatott. Harry és Liam kiszálltak a mozgó kocsiból, és hotel bejáratához futottak, Én pedig követettem őket.
- Hol van Niall?? - nézett körbe kétségbeesetten Liam, Harry pedig furakodni kezdett a nagy tömegben az Ír fiút keresve.
- Liam, én megnézem bent! - szóltam oda Liamnek, aki fejét fogva nézett össze vissza. Bólintott, majd én is furakodni kezdtem, hogy bejussak a szállodába. Harry is ott volt a hallban, és nézett kifele.
- Mi a fene van már? Ki jött ide, hogy ezek mind itt vannak? És hol van Niall? - fogta az arcát. Odamentem hozzá, és megöleltem.
- Nyugi! Nyugodj meg.. De remélem tudod, hogy most ki kell mennünk, hogy megtaláljuk őt.. - néztem fel rá.
- De mi van, hogyha már agyon taposták ezek a nyomorékok? - borzolta haját.

- Nyugi Hazz! Nem kell már rögtön a legrosszabbra gondolni. Csak megismerik őt, és nem hagyják, hogy bántsák. Nyugi! - néztem rá, és ismét átöleltem. Ő is leeresztette kezeit rám, és megpuszilt.
- Szeretlek. - suttogta, mire nagy mosolyt csalt arcomra. Nagyon jól esett ez az egy szó.. Szívem hirtelen hevesebben kezdett verni, amit valószínűleg megérzett, mert még jobban átölelt.
- Én is szeretlek. - néztem fel szemeibe, és megcsókoltam őt. - Na gyere! - engedtem el őt ölelésemből, megfogtam kezét, és az ajtó felé kezdtünk el indulni.
- Ez valami rohadtdurva! - jött nekünk hirtelen Niall a bejárattól. - Szinte megvannak őrülve. Csak tudnám hogy miért..
- Niall!! - kiáltott fel hirtelen Harry, és átölelte a fiút. - Minden oké? Nem sérültél meg?
- Nem, nyugi már haver. - nevetett fel a fiú, majd a bejárat felé fordult. - A többiek?
- Öhhm...
- Megvagytok? Mindenki rendben? - rohant nekünk hátulról Tom, mögöttük pedig a többiek.
- Igen. Szerencsére! - vigyorodtam el, és hátrébb léptem egy lépéssel, hogy mindenkit láthassak.
- Remek. Mi hátul bejöttünk, a kocsit letettük, szóval most már minden oké. Menjetek fel a szobátokba, csináljatok azt, amit akartok, csak ki ne menjetek. Holnap koncert, utána pedig akkor megyünk tovább. Oké? - lihegte.
- Oké, de... ezt most feleslegesen mondtad el. - veregette hátba Louis a menedzserét, majd nevetések közepette a szobánkba indultunk.